Vőfély vagy ceremóniamester?


Ha a két szerepkört külön-külön vizsgáljuk, egy alapvető különbséget érdemes szem előtt tartani. Egy tapasztalt vőfély szerintem gond nélkül el tudja látni egy ceremóniamester feladatait. Fordított esetben már nem vagyok biztos ebben.

Megoldás: Vőfély-ceremóniamester.

Akár vőfélyként, akár ceremóniamesterként vezetek lakodalmat, a feladatok nagyrészt átfedik egymást. Legfőbb különbség a két szerep között a stílusban és az előadás módban van. Vőfélyként legtöbbször verses formában, rigmusokkal szólok a násznéphez. Ceremóniamesterként mellőzöm ezeket, vagy legalábbis kevésbé kerül előtérbe ez az előadásmód. Persze vőfélyként is elengedhetetlen, hogy saját szavaimmal, versek nélkül szóljak a násznéphez, megfogalmazva információkat, felvezetni játékokat, tolmácsolni kéréseket, stb. Viszont, ceremóniamesterként is szólhatok verses formában, ha a helyzet úgy kívánja. A két szerep akár ötvöződhet is egy lakodalomban. Természetesen ez is csak az ifjú pár elgondolásán múlik. Sokszor előfordul az is, hogy a fiatalok csak egyszerűen nem szeretnének kalapos-táncos vőfélyt, népies jellege miatt. Ezért keresnek ceremóniamestert. A vőfély-ceremóniamester feladatait már nagyon sokan megfogalmazták, felsorolták hasonló oldalakon, ezért én ezt most nem teszem meg. Már csak azért sem, mert ahány lakodalom, annyi féle igény fogalmazódhat meg, és egy-egy ilyen felsorolás akár félrevezető is lehet. Mire is gondolok? Szokásos programpontok a felsorolásban pl.: az ifjú pár búcsúztatása, vagy a menyasszonytánc vezetése stb. Mi történik akkor, ha az ifjú pár nem szeretne éppen búcsúztatót, vagy menyasszonytáncot, vagy bármilyen „szokásost”? Nos, ezt úgy kell megoldani, hogy ezek elhagyása mellett se támadjon űr a lakodalom menetében. Legfontosabb feladatim egyike, hogy tehermentesítsem az ifjú párt és a családtagokat a lakodalomban, a megbeszélt menetend szerint vezetve, irányítva az eseményeket. Minden szereplővel (fotós, videós, zenész, vendéglátós) igyekszem maximálisan együtt működni, összehangolni a tenni valókat a közös cél érdekében. Ezek mellett természetesen fő feladatom eseménydússá tenni az estét, játékokkal, improvizációkkal fűszerezve a lakodalmat, figyelni a vendégekre, szórakoztatni, táncoltatni őket, megteremtve a jó hangulatot. Végül a legfontosabb! Ma már véleményem szerint nincsenek „kőbevésett” szabályok, szokások a lakodalmakban. Egy főszabály viszont örök érvényű! Ez az ifjú pár kívánsága, elképzelése. Ez vezérfonál kell hogy legyen, és ezt illik mindenkinek tiszteletben tartani. Senki ne feledje, ez az Ő napjuk, Őket ünnepeljük!